Tavasz, gyere...

Már mindenki nagyon várja a tavaszt, köztük én is, mert bármennyire is jó móka volt a hóba bolondozni a gyerekekkel, azért már nekünk is hiányzik a jókedvet csináló, szívet melengető napfény, a sok szürkeség után.
A tegnapi napomon a Balaton parton autóztam egy szakaszon, de sajnos a napfény csak erőlködni látszott, így nem élvezhettem a én szívemnek kedves hely igazi varázsát. De remélhetőleg hamarosan megváltozik és mehetünk, bicajozni, motorozni, kirándulni...legalábbis az időjósok ez ígérik. :)

E szürke, unalmas időben azért készítek néhány dolgot, bár közben ápolgatom kisebbik náthás Mazsolámat is. Hamarosan érkeznek a képek, amint le tudok őket fotóztatni a férjemmel. Úgyis szeret gyakorolni a fényképezésben, mert sajnos még mindig rejtély számunkra eme gép igazi működése. :D

Addig is kívánok mindenkinek csodaszép napsütéses napokat, tavaszi feltöltődést (fáradságot még véletlenül se :D). És ha már látjuk ezeket a gyönyörű virágokat, akkor végérvényesen meg is érkezett a jó idő.  

forrás: google

Egy nagyon kedves barátnőm kérte a már egyszer bemutatott csigát. Íme hát megérkezett Olivernek is a messzi Németországba...meglepő gyorsasággal pénteken adtam fel, és hétfőn már meg is érkezett. És kaptam is egy képet, amin békésen alszik a gyönyörűséges Oliverrel (olyat is kaptam, amin épp a csigusz két főétkezés közötti "Kinder tejszelet"-ként szerepel, de tudjuk ez beválik :D):

 Egy tolltartó is készült, a maradék Párizs-mintás anyag utolsó centimétereiből. A kitűző is saját kezűleg készült, az ötlet a pinterest.com-ról  talált rám :)

 

Érkezzenek a modellek, tulajdonosok

Néhány  dolog ami mostanában készült. Nagy farsangi készülődésen vagyunk túl, legalábbis az én lánykámmal. Kapott egy Hamupipőke szoknyát, abronccsal, kék szaténból, ahogy illik. Életemben először varrtam számomra bonyolult ruhadarabot, nagyon boldog volt, tetszett neki, napokig ebben közlekedett itthon. Szerettem volna még az ujját "puffosra" húzni, meg gyöngyökkel, flitterekkel díszíteni a szoknyát, és egy hosszú kesztyűvel megkoronázni az öltözéket, de erre nem került sor, mert azonnal fel kellett "öltenie" :) . Aztán az abroncs lekerült, mert közlekedni nehéz volt vele itthon, de még előtte sikerült egy fotót készíteni róla.

 

Sajnos az oviba nem jutottak el a jelmezek - sem a fenti, sem a balerinatütü - mert kiscsoportosok lévén, nem volt jelmezes farsang (erre sajnos utólag derült fény, mikor már teljes izgalomban készültünk az öltözékekkel). Csak, hogy azért ne legyen nagy a szomorúság, és mégis legyen valami kis Dorkámnál amit én készítettem, megegyeztünk, hogy egy varázspálca kíséretében megy farsangolni. 

 

Aztán....két tündéri kiscsajnak - akik igazából már nagylányok - készült 1-1 Ördöglányszoknya, szintén tüllből.  Egy jó tanács azoknak, akik nekiállnának a készítésnek: 

A folyamat abszolút nem bonyolult. A gumiszalag a legalkalmasabb - erre csomózzuk fel a tüllcsíkokat duplán-, amire én először szaténszalagot varrtam körbe, hogy szép legyen, de így elvesztette rugalmasságát a gumi, hiába nyújtottam varrás közben, így értelmetlenné vált a gumi. Majd kipróbáltam simán szalagra kötözni, de úgy meg nehezen szabályozható a derékméret, mivel a tüll nem csúszik olyan könnyedén a szalagon. Így végül maradt az egyszerű fekete ill.fehér gumipánt, a tülltől úgysem látszik, ha szépen el van rendezve. Készül majd még, két törpillának, képeket később hozok róla.

Jázminnál a  jelmez többi kelléke nagyon ügyes anyukája keze munkáját dicséri.  Imént érkezett a fotó, teljes díszben, és az üzenet tanúsítványa szerint nagy sikere volt.  

Drága Lilla, pedig aki szintén piros tütü-t kapott végül úgy döntött, hogy balerina lesz, és még a jelmezversenyt is megnyerte vele. 

Köszönöm anyukák, lányok a fotókat, nagy boldogság ez nekem, hogy ilyen sikert aratott az én kezem munkája. Bár ehhez kellettek a Ti csudaszép modelljeitek is... :D