Egykor és most...egy szék sorsa

Van nekünk egy hétvégi házunk, amolyan ha nincs semmi dolgunk kiszaladunk, takarítunk, füvet nyírunk (na jó, ezt nagyon ritkán műveljük, mert valaki mindig megelőz minket, mivel Édesanyám testvérével közös az ingatlan :D) meg néha sütögetünk is az udvaron. Ahogy az idő engedi....sajnos idén már nem. Na de nem is ez a lényeg. A ház anyai nagymamámé volt egykoron, és még akadnak benne kincsek jócskán. Imádom, a pincétől a padlásig. Nagyon öreg nagyon romos, de megígértem magamnak, hogy amit lehet igyekszem megmenteni belőle, mert annyira szép dolgokat találni és biztosan Édesanyám is nagyon örülne neki.

Elsőnek hoztam haza egy széket. Ősrégi, szépen kidolgozott, még emlékszem rá én is üldögéltem rajta a teatűzhely mellett a mamánál. A férjem nem volt boldog tőle, mert ez tényleg régi darab, szerinte nem is nagy szám, de én úgy gondoltam szuper lesz a varrógépemhez (igazi "kopott elegancia"). Kicsit rendbe szedem, kicsit lecsiszolom, lefestem és bekerül a helyére...igen ám, de mikor hazahoztuk akkor vettem észre, hogy sajnos az idő vasfoga, de legfőképpen a fa legnagyobb ellensége a szú, előszeretettel "fogyasztott" már belőle. Így férjem kemény ráhatására nem került be a lakásba, mert azzal érvelt, hogy nem akar új parkettát lerakni (megjegyzem, azért én boldog lettem volna, ha a mostani parkettánkat kénytelenek vagyunk, gyönyörű hajópadlóra vagy csak akár hasonló mintázatúra lecserélni :D).

Így a csodaszép székem maradt eredeti formájában, az erkélyen nagyon sokáig, árván. 1 hete azonban rendet raktam odakinn és végül megtalálta méltó helyét is, a kedvenc Erica  (azt hiszem ez a virág neve) virágom virágtartójaként.  Az ülőfelületére ráfért volna ugyan a javítás, de mivel nem használjuk úgysem rendeltetésszerűen, így gondoltam miért ne maradhatna ilyen.  És íme:

 

Én imádom! :)

Ovikezdés és szülinapi izgalmak

Írnom kell néhány szót az ovikezdésről, mert legnagyobb meglepetésemre, amennyire én izgultam miatta annyira simán ment. Hétfő reggel izgatottan (és nem mellesleg részemről kicsit tudatlanul) indultunk az oviba. 1. nap a rend szerint nem alszanak ott a kezdő ovisok, így ebéd után mentem a lányomért. Nagy volt a lelkesedés, hazafelé nem győzött mesélni, mi minden új dolog történt vele. Itthon aludt egy nagyon majd felkelvén rám nézett és feltette a kérdés: "Anya én miért nem aludhattam ma az oviba?" .......igazán szóhoz sem jutottam. :D Aki már élt át hasonló szituációt, az tudja miről beszélek. Így a hét második napjától teljesen és visszavonhatatlanul is ovis lett az én gyönyörű kislányom.

Aztán következett a újabb nagy esemény: a SZÜLINAP. Szombat buli, tortasütés, ajándékcsomagolás, dekorálás. Nagyon jól sikerült minden, a kívánságok nagy része teljesült, mind torta mind ajándék terén. Innen hoztam néhány képet:

A torta kívánságra Hello Kitty-s lett, 2 emeletes egyszerű, ám saját kezűleg készült. Ezt a feladatot sosem adnám ki a kezemből.

A buli helyszíne, és a dekoráció

Az ajándékok számával nem untatnék senkit, volt minden Barbie, Nyusziházba új lakó, ruhák, esernyő (mert most ez a legújabb őrület). Mint minden 3 éves mindennek nagyon örült, így egy újabb izgalmas nap után este alig bírtuk ágyba fektetni. :D

Bölcsis búcsú

Megvolt a könnyes búcsú a bölcsitől....bár igazán csak a felnőttek könnyeznek ilyenkor még, hogy lezárul egy korszak, és megint kicsit felnőtt lett a gyermekünk. Drága pici lányom még nem fogta fel igazán, és izgatottan - talán kicsit félve - várja a hétfői óvodakezdést. Őszintén szólva én is. De megpróbálok pozitív és bizakodó lenni, hiszen itt is jó helye lesz, vigyáznak rá.
Volt klassz buli, zenével tánccal, vittünk üdítőt, saját készítésű finom sütit a pajtásoknak és a gondozónéniknek, és Dorka nagy lelkesedéssel mesélte a Papának, hogy "képzeld Papa, volt buli a bölcsibe!"

Ígértem, hogy megosztom a búcsú ajándékokat, hát most ezek következnek.  A köszönetem és szeretetem kis töredékét sikerült ugyan kifejeznem velük, remélhetőleg tudtam olyan nagy örömet szerezni, mint amilyen lelkesedéssel készültek. 

A két legkedvesebb és legjobb gondozónéninknek egy-egy sminkes neszeszer, és egy-egy üveg házi müzli, csodaszép csatos üvegben, természetesen hozzávaló címkével a tetején "szeretettel Aminak és szeretettel Patinak Dorkától". Mindenféle földi jóval megtöltöttem, amit én is szeretek, remélem ízlik majd, a megajándékozottaknak is.
Az ötlet és a recept pedig innen: http://masnidekoracio.blogspot.hu/2011/12/muzli-ajandekba-diy.html

És nem utolsó sorban Dorkám is kapott búcsú ajándékot. Apró magyarázat: sokáig Minnie-egér függőség volt/van nálunk, ezért kapott egy nagyon cuki Minnie-s zoknit, és egy csodálatos emlék füzetet a mi drága Patinktól....itt is köszönet érte, így én mint Anya is egy kis belátást kaptam a bölcsődei időszakba...és ismételten sírás közepette eltettem lányom 18. szülinapjára, az én naplóm mellé. Remélem jó szívvel és örömmel fogja őket lapozgatni majd, és sok minden eszébe jut majd erről az időszakról.

 
Nekünk is hiányozni fogtok! :D

Utolsó nyáridéző hétvége

Csodálatos helyen jártunk a hétvégén kirándulni. Az ember nem is hinni, hogy másfél órás autózás után ilyen szép településen találja. Győrtől kb. 20 km-re találjuk a szlovák Nagymegyert, ahol többségében (mondhatni szinte mindenki) magyarok élnek....gondolom ezzel senkinek nem mondtam újat :)
Édesanyám a párjával nagyon sokszor vendégeskedett ebben a kedves kisvárosban, barátoknál. Mindig nagyon sok szép élménnyel tértek haza, hol csak pihenni, hol szülinapi buliba hivatalosan mentek és érezték jól magukat. Nagyon jó érzés volt most nekünk is ott lenni - sajnálatos módon már nélküle - de ahogy végig mentünk a kis utcákon, a fürdő előterében bámészkodva minden pillanatban azt éreztem, hogy ott van mellettünk, mosolyog és azt mondja: " ugye Beácska, mondtam én, hogy jó hely".

Kislányom élvezte a szabad levegőt, bújócskáztunk, futkározott, csavarogtunk és nagyon finom ebéd után, kicsit kifáradva, de boldogan jöttünk haza. Hamarosan újra megyünk, aki teheti menjen el nézzen körül, töltsön el egy kellemes hétvégét, gyönyörű termálfürdőben lubickolhat, és nagyon szép igényes szálláshelyek biztosítanak kellemes pihenést.

 A hosszú ujjú felső kicsit túlzás volt a 26 fokban, de mi felnőttek magunkat nem készítjük fel úgy, mint a gyermekeinket.

Majdnem igaziak...

...de így is nagyon "népszerűek" voltak

Kényszerszünet

Kicsit megrekedtem sajnos  a munkában, mert a kicsi fiammal együtt elkapott minket a nátha. Próbálkozunk kilábalni belőle, kisebb nagyobb sikerrel.
Azért néhány lépéssel közelebb vagyok a búcsúajándékok elkészítéséhez, de még nagyon sok apróság van hátra, ami időigényes és kézzel készülő munka. De egyenlőre a mozgás is nehezemre esik, pedig drága Balázsom ad nekem feladatot mindig. Szóval remélhetőleg hamarosan kész vagyok velük, hiszem október 15-től már nagy oviskislány lesz az én drága lánykám. Addig egy néhány fotó a múltból, csak, hogy ne legyen túl nagy a" szünet":

Húsvéti lógó Kishugimnak

Még egy húsvéti asztali dísz Tilda könyvből

Tilda angyalka

Tilda angyalka még szárny nélkül

2011-es karácsonyi dekor egy nagyon kedves ismerősöm kérésére

Internetről lesett ötlet alapján

Gyermekeim kosárkáinak a bélését készítettem én

Szintén internetes ötlet alakján, Dorkámnak a mappája

Lucának szeretettel